Mit tegyünk, ha gondunk van a szoptatással? 1. rész - Kudarc, az első lányom szoptatása

Ez a bejegyzéssorozat azoknak szól, akiknek nem megy egycsapásra a szoptatás, úgy érzik, tudnának szoptatni, akarnak is, de mégsem sikerül. Higgyétek el, sikerülhet! Íme a mi történetünk.

Az első lányom rendes időre született, nem volt egy óriás (3000 g), de ez nem lett volna baj. Mivel nagyon készültem a szoptatásra, sok-sok idevágó könyvet elolvastam. Okos diákként tudtam, hogy nagyon fontos, hogy a baba már a szülőszobán mellre kerüljön. Igen ám, de nem tovább, mit 5-5 perc a két mellen! Erre sajnos senki nem hívta fel a figyelmemet. Úgyhogy mire kijöttem a szülőszobáról, az egyik mellem véresre volt szívva. Ez a kórházi napokon csak romlott. Purelan krémet ajánlottak, ami az ég világon semmit sem ért. Utolsó nap végül bimbóvédővel engedtek haza, ami megintcsak rossz döntésnek bizonyult.

Mivel inzulinrezisztenciám van, és terhességi cukorbetegségem is volt, a 180 g-os CH diétát a szülés utáni 6. hétig kellett folytatnom. Na azt hiszem, ez rá is nyomta a bélyegét a szoptatásra. Szigorúan folytattam a diétámat, a sebes melleimmel és a bimbóvédővel küszködtem, a kislányom nem volt túl ügyes szopizó, a védőnő szerint a nyelve is le volt nőve egy kicsit, szóval azt hiszem, minden ellenünk volt...

Az első 2,5-3 hónap bimbóvédővel ugyan, de rendben ment, a baba szépen hízott, a melleim ugyan nem gyógyultak meg, de a végére már egész jól tűrtem a fájdalmat. Ekkor ajánlotta valaki a Garmastan krémet, ami pár nap alatt rendbe hozta a sebes mellbimbót. Ennek ellenére nem ajánlom ezt a gyógyszert, hanem helyette javaslok egy teljesen természetes gyógymódot fájó illetve sebes mellbimbókra. De erről majd később.

Ezzel egy időben vettük észre, hogy a kislányom nem hízik "rendesen", ami még nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen minden gyermek már, de ő éhes is volt. Nem kicsit, nagyon. Minden szoptatás üvöltéssel ért véget. Mivel nagyon bukós volt, először egy bukás elleni tápszert kapott, amit Szoptanít készülékkel próbáltam adni neki. Ha valaki nem ismerné, ez egy olyan kütyü, amiből egy kis szilikon csövön jön a tápszer. Ezt a szilikon csövecskét kell a mellbimbóhoz erősíteni (na nekem ez sosem sikerült), és a baba így szopási ingert ad a mellnek, miközben szépen folydogál neki a kaja is. Ez egy nagyon jó találmány, sajnos nekünk nem jött be, valószínűleg nemvolt elég türelmünk hozzá - akkor már egyikünknek sem.

El kell, hogy mondjam, hogy nagyon tápszer-ellenes vagyok, nem tartom természetes dolognak, és szerintem az a sok szintetikus vitamin amit belenyomnak, fel sem szívódik. Másrészt tehéntej alapú, amit én még felnőtt embernek sem adnék. Szóval mindenáron próbáltam lerövidíteni azt az időszakot, amikor tápszerre van szükségünk. Hatalmas szerencsénk volt, hogy az egyik ismerősünk épp akkor akarta kiüríteni a háromfiókos fagyasztóját, ami lefagyasztott anyatejjel volt tele, így a pótlás felét anyatejből, felét tápszerből tudtam adni a lányomnak. Mivel még nem volt 4 hónapos sem a pici, nem ajánlották a hozzátáplálás elkezdését. Ekkorra nagy nehezen sikerült felhizlalnom 5 kilóra, de ez már csak idegen tejjel és tápszerrel sikerült.

Végül 4,5 hónaposan kapta meg az első ultrahíg anyatejjel kikevert krumplipempőt vacsorára, amit szinte habzsolt. Innentől kezdve rendben ment minden! Jött a turmixolt rizs, köles sorban, mindegyik nagy sikert aratott. A védőnő ugyan kicsit csodálkozott, hogy mi nem almával kezdtük a hozzátáplálást, de abban ő is egyetértett, hogy az almától nem fog jóllakni egy éhes gyerek sem. A baba mindent szívesen evett, és nagyon sokat is, most meg az volt a baj, mért hízik ennyire. Persze ezzel már nem foglalkoztam. A szoptatás kérdése egy csapásra megoldódott! Annyi tejem éppen volt, amennyit a hozzátáplálás mellett a lányom igényelt. Pár hét alatt elhagytuk a bimbóvédőt is. Ez az én nagyon határozott döntésem volt, ami ugyan nagy fájdalommal járt, de megérte!

A nagylány egészen pontosan egy éves koráig szopizott, az első szülinapján megevett egy egész tortaszeletet (persze tojás-és tejmenteset :)), és aznap este már nem kapott anyatejet. Mivel még lett volna tejem, de nem akartam tovább szoptatni, (vágytunk a kistesóra), két hét alatt sikerült csak elapasztani. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó volt így mindkettőnknek.

A második részben a kisebbik lányom szoptatásakor átélt sikerekről fogok beszámolni. Velem tartotok?