Mit tegyünk, ha gondunk van a szoptatással? 2. rész - Sikersztori, a második lányom szoptatása

A második terhességem alatt tudtam, hogy mindent meg fogok tenni, hogy az előző posztban leírtak még egyszer ne forduljanak elő. Ekkor akadt a kezembe Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol című könyve. Véleményem szerint alapmű! Ugyan egyáltalán nem vagyok otthon szülős típus, sőt, nem is értek vele egyet, de ettől eltekintve, rengeteg dolgot tanultam meg ebből a könyvből, nem csak a szoptatásról, de a várandósságról is. Később a várandósságaimról is szeretnék egy posztot írni. De most maradjunk a szoptatásnál.

A második szülésem után szintén alig vártam, hogy a mellemre tehessem a babát, de ekkor már okosabb voltam. 5-5 percet hagytam egy-egy mellen szopizni, utána levettem, és szendergett a kezemben. Nagyon fontos, hogy a babát 5 perc után tegyük át a másik mellre! Tudom, hogy ilyenkor tök nehéz mozogni gátsebbel vagy anélkül is, de a babákat be szokták csavarni plédbe, úgy könnyebb mozgatni, és kérjük meg az Apukát, segítsen áttenni a másik mellre. Ha ezt elmulasztjuk, és a baba kisebesíti a mellbimbónkat, az az egész szoptatást megpecsételheti. Ha mégis kisebesedik a mellbimbó, ami a legügyesebb anyukával és a legügyesebben szopizó babájával is előfordul, a Stadelmann-féle Ajakbalzsamot javaslom. Ez kifejezetten sebes mellbimbókra való, és nagyon gyorsan hat! Egy nap alatt elmulasztja a nyílt sebet is, és teljesen természetes. Mivel nagyon gyorsan hat, alig kell belőle valamennyi, de a megmaradt krémet később elhasználhatjuk ajakbalzsamnak is.

Én az első pillanattól kezdve kenegettem a melleimet a Stadelmann-féle Szoptatóolajjal. Ez egy fűszeres olaj, olyan illata van, mintha valami jó kis indiai kaját ennénk. Hihetetlen hatása van! Azon kívül, hogy fokozza a baba nyálelválasztását, és az első napokban a tej beindításában segít, később a növekedési ugrásoknál is hasznos. Amikor úgy érezzük, hogy már egy csepp tej sincs a melleinkben, a baba meg még éhes, kenjük be ezzel az olajjal a szóban forgó mellünket, hagyjuk nyammogni a babát egy kicsit, és 1-2 perc múlva honnan-honnan nem, előkerül még egy kis tej. Próbáljátok ki, számomra hihetetlen volt, de működik. Mindig szoptatás előtt kell használni. Akkor is segít, ha tejpangás miatt csomókat érzünk a mellekben. Erre vigyázni kell, mert gyulladás is lehet belőle. Ha ilyen csomót érzünk, ezzel az olajjal igyekezzünk kimasszírozni. Ha már folyik a tej, akkor jó.

Amennyiben nincs szervi baj, és a babát kitartóan mellre helyezzük az első pár napon, akkor tapasztalatom szerint a tej kb. a 3. napra beindul. Ez már nem az előtej lesz, hanem a "rendes" kékesfehér-átlátszó tej. A kisebbik lánykám úgy döntött, ő bizony ki nem várja ezt a három napot, úgyhogy az első együtt töltött éjszakát rajtam csüngve töltötte (nem vicc, még WC-re is alig tudtam kimenni tőle), így nekem korábban beindult a tejem. Egyébként a tejbelövellés éppen akkorra tehető, amikor a babával hazaérkezünk, és az összes családtag a nyakunkra jön, szóval nyugalom! Próbáljuk meg a siserehadat távol tartani, és koncentráljunk a babára, és a fájó melleinkre, nem is beszélve a szoptatáskor erősödő utófájásokról. Egészen más miatt korábban haza is engedtek a kórházból, így nekem is a hazaérkezésre indult be a tejem. Szerintem mindenki megérti, miért nem engedtük mi egyik szülés után sem, hogy egy óránál tovább vendégeskedjen nálunk akármelyik Nagymama is. Ezeket az első napokban adódó örömöket és problémákat magunknak kell megélnünk, segíteni senki nem tud, a sajnálkozó pillantásoktól meg én speciel a falra mászom. Node vissza a szoptatáshoz.

Az első és legfontosabb, hogy szoptassunk! Nem viccelek! Ha az órát nézegetjük közben és azon gondolkodunk, vajon eltelt-e már a 3 óra az előző szopi óta, akkor bizony látni fogjuk, hogy dehogy telt el, de a baba megint nyammog. Ilyenkor ők még nem nagyon sírnak, csak nyekegnek (legalábbis az enyéim ilyenek voltak), de már éppen elég ahhoz, hogy mellre tegyük őket. Erre amúgy igényünk is lesz, mert ilyenkor robbannak szét a mellek a tejbelövelléstől.

Nagyon fontos dolog, hogy ha a baba tele van és nem akar szopizni többet, vagy alszik (én alvó gyereket enni sosem ébresztettem), de nekünk durrannak szét a melleink, le kell fejni a felesleget. Muszáj! Szerezzünk be egy jó kis kézi mellszívót, és fejjünk. Nekem egy régi AVENT mellszívóm van, és tökéletesen megteszi. Ha apasztás a cél, akkor a már kievett mellet hagyjuk békén, és csak annyit fejjünk le a fájó mellből, hogy picit megkönnyebbüljünk. Ha esetleg már ilyenkor a tejfakasztás (ennek még nem kellene így lennie, az első hetekben még a túltermelés a jellemző), akkor az egyik mellet etessük ki a babával, és ugyanabból még fejjünk is, mondjuk 5 percig. A cél az lenne, hogy csak egy mellből el tudjuk látni a babát elegendő tejjel. A két mellből szoptatás mindig apaszt, ezt jó tudni. Minél tovább hagyjuk nyammogni a babát az üres mellen, annál jobb, feltéve, ha tejfakasztás a célunk.

Az én kisebbik lánykámnak az volt a ritmusa, hogy felébredt, evett 5-10 percig, büfizett, fél óra múlva újra evett, majd kb. egy óra múlva újra. Ekkor elaludt, és ébredéskor kezdte ezt a kört újra. Namost én ilyenkor mindig egy mellből szoptattam, mind a három alkalommal. A másik mellemet akkor kapta meg, ha az nagyon fájt már a rengeteg pangó tejtől, és max 2 percig hagytam neki szívni. Ez a módszer maximálisan bejött, most 4 hónapos a poronty, és továbbra is alkalmanként egy mellből szopizik, most már nem három részletben :) Jelentem, van elég tejem, és még eszembe sem jutott a hozzátáplálás! Aki elolvasta, hogy zajlott a szoptatás a nagyobbik lányommal, azt hiszem érteni fogja, mekkora eredménynek érzem ezt.

A következő részben megosztom veletek a tanácsaimat azzal kapcsolatban, mit tegyünk és mit ne, ha szoptatni szeretnénk gyermekünket. Olvassátok el, megéri!